HU

A szülőszobából a fogorvosi székbe

Bereczky Mihály (44) családi örökségként kapta a rossz fogakat. Számított rá, hogy előbb-utóbb gondjai lesznek, hiszen végignézte, ahogy több közeli rokona is teljesen fogatlan lett öregségére. Ám ami történt, még így is váratlanul érte.

A részleges fogatlanságtól…

Két éve kezdődött. Mozogni kezdett az egyik hátsó foga, majd rövid időn belül kiesett. Aztán a túloldalon kezdett mozogni egy foga, és az is kiesett. Mihály nem tulajdonított a dolognak különösebb jelentőséget. Ha kiesett, hát kiesett, gondolta, marad még elég.

Már a negyedik fogát vesztette el néhány hónap leforgása alatt, de még akkor sem tudatosult benne, hogy nagy a baj. „Struccpolitikát folytattam. Egy gyerekkori traumatikus élmény miatt féltem a fogorvostól, mint az ördögtől” – meséli.

A felesége éppen akkoriban, kismamaként járt a Profidentbe kezelésekre dr. Tomka Mórichoz, és maximálisan elégedett volt a kapott szolgáltatással. „Ida többször mondta, hogy nem olyan fekete az ördög, ez a 21. század, egészen más a technológia, mások a módszerek, mint annak idején. Végül nagy nehezen rászántam magam és bejelentkeztem konzultációra, ahova remegő térdekkel mentem el. A számról készített panoráma röntgen elkeserítő képet mutatott. Ami megmaradt, az sem biztos, hogy megmarad, magyarázta Tomka doktor. Kétféle lehetőséget vázolt fel: meghagyják, amit lehet, és arra készítenek fogpótlást. Vagy kihúzzák az összes fogamat, és implantátumokat ültetnek be: négyet alulra, négyet felülre.”

…a teljes fogatlanságon át…

„Akkor még nem tudtam, de a két lehetőség közötti választás szinte nehezebb volt, mint magát a procedúrát végigcsinálni. Hiába hangzott az első verzió, mely szerint meghagyták volna a maradék saját fogaimat, jobban, senki nem tudott garanciát vállalni arra, hogy a sorvadás, fogromlás nem folytatódik. Sőt, a szakmai vélemény szerint ez volt a valószínűbb forgatókönyv.”

Mihálynak nehéz volt elfogadnia a tényt, hogy 44 évesen búcsút kell mondania az összes saját fogának. „Képzeljen el egy társasági embert, aki világéletében szeretett szerepelni. És nem csak a magánéletben, de a munkám során is, hiszen idegenvezetőként dolgozom. De ahogy a cigarettát is egyik napról a másikra tettem le, ugyanúgy most is fejben eldöntöttem, hogy megbarátkozom azzal a gondolattal, hogy nem a saját fogaimmal, hanem egy műfogsorral kell leélnem az életemet. Egyben biztos voltam: nem akartam öt év múlva elölről kezdeni az egészet a maradék fogaimmal.”

A műtét napján 9 órára volt időpontja. „Aznap hajnalban a feleségem vajúdni kezdett – emlékszik vissza. – Öt órakor a szülőszobában voltunk. Hagytam egy üzenetet a Profident telefonján, hogy nem tudok menni, mert szülünk. Végül mindössze negyven perc alatt világra jött a kisfiam, én vágtam el a köldökzsinórt. Fél órán át dajkáltam, aztán elvitték a csecsemőosztályra. A szülésznő mondta, hogy szerinte hívjam vissza a fogászatot, hogy mégis megyek, mert innen engem most így is, úgy is kizavarnak. Úgyhogy a kórházból egyenesen a rendelőbe mentem, ahol egy üveg jóféle borral és gravírozott borospoharakkal vártak: természetesen nem koccintottunk, de végtelenül meghatott a figyelmességük.”

Az ünneplés helyett a foghúzás-sorozattal Mihály elindult a hosszú és olykor bizony rögös úton, amelynek végén viszont az új, teljes fogsor adta jelentős életminőség-javulás várta. A foghúzást Tomka doktor végezte. Amikor az összes fog kint volt, a doktor összevarrta Mihály ínyét, ő pedig rohant vissza a kórházba a családjához. „Még ebben a fej-, vagy stílusosabban fogvesztett rohanásban is gondolatban azért vállon veregettem magam, hogy én, a végtelenségig dentofóbiás ember idáig jutottam” – nevet.

Mihály tisztában volt vele, hogy esete meglehetősen egyedi, hiszen viszonylag ritka, hogy valakinek az összes fogát ki kell húzni. Elszántsága, kitartása, türelme és leginkább a végeredmény ígérete átsegítette őt az ínygyógyulás időszakán. És végre elérkezett az impantátumok beültetésének pillanata! A műgyökerek helyének kialakítása érdekében végzett csontfúrást és az implantációt dr. Velich Norbert dentoalveoláris sebész szakorvos végezte. Velich doktor szakmai tapasztalata közel húsz évre tekint vissza, ez idő alatt rendkívüli jártasságra tett szert a bonyolult csontpótló és sinus lift eljárásokban is. A rá mindig jellemző végtelen nyugalom hamar átragadt Mihályra, aki a beavatkozás során végig teljes biztonságban érezte magát. Szinte jobban viselte a műtétet az azt megelőző foghúzásoknál és az érzéstelenítő injekcióknál.

„Azzal tisztában voltam, hogy a műtét után az íny még dolgozik, alakul, változnak a nyomáspontok. De egyéb furcsaságok is történtek a számban: az első napokban olyan érzésem volt, mintha a csont nyomná kifelé az implantot. Én ezt úgy képzeltem el, hogy ugye a csont porózus, és belekerült valami, ami nem az, hanem nagy a sűrűsége. Éreztem, ahogy ez a két különböző minőség, a csont és a csavar nekifeszülnek egymásnak; ez egy furcsa, semmihez nem fogható érzés, ami ugyan nem kellemes, de fájdalomnak sem mondanám.”

…a teljes értékű fogsorig

A végleges fogsorhoz lenyomatot akkor vettek, amikor hónapokkal később a fogínyformálás céljából alkalmazott gyógycsavarokat kivették. Ez csak elmesélve ilyen egyszerű, valójában a protézis behelyezését mintavételek és próbák sora előzte meg. Összességében rengeteg munka van Mihály fogsorában, ám elmondása szerint Tomka doktor és asszisztense mindvégig a lehető legnagyobb türelemmel, hozzáértéssel, finom kézzel dolgozott a minél tökéletesebb eredmény érdekében.

„Két hete van a számban az új műfogsor, azóta furcsa boldogságban telnek a napjaim: egyszerre érzem magam cápának és pitbullnak – nevet Mihály. – Egyrészt rengeteg fogam van, másrészt a korábbihoz képest hihetetlen a harapási erőm. Száraz szalámi, kemény zöldalma, bármi jöhet, mindent meg tudok rágni!

A Profidentről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Nomen est omen, mondhatnám közhelyesen. A csapat tagjai egytől-egyig fantasztikusak!

A kezeléssorozat végére mindenki jól ismert, hiszen eleget jártam oda; és mintha mindenki azért lett volna, hogy nekem könnyebb és jobb legyen. A baba persze segített, meglágyította a szíveket, a várandós asszisztenssel is közös téma, összekötő kapocs volt. Ami biztos: a Profidentben valódi értelmet nyer a páciensközpontúság és a családias hangulat. És még valami! Ma már tudom, hogy a korábban oly’ rettegett fogászati kezelések nem félelmetesek, és ami a legfontosabb, hogy egészen új minőséget adnak az életnek!”

Ügyfélkapcsolati munkatárs

Kihúzzuk a félelem méregfogát! – szorongás nélkül a fogorvosnál

Profident Fogászati Centrum
Hívjon minket!
Kapcsolat