Bereczky Mihály (44) családi örökségként kapta a rossz fogakat. Számított rá, hogy előbb-utóbb gondjai lesznek, hiszen végignézte, ahogy több közeli rokona is teljesen fogatlan lett öregségére. Ám ami történt, még így is váratlanul érte.
A részleges fogatlanságtól…
Két éve kezdődött. Mozogni kezdett az egyik hátsó foga, majd rövid időn belül kiesett. Aztán a túloldalon kezdett mozogni egy foga, és az is kiesett. Mihály nem tulajdonított a dolognak különösebb jelentőséget. Ha kiesett, hát kiesett, gondolta, marad még elég.
Már a negyedik fogát vesztette el néhány hónap leforgása alatt, de még akkor sem tudatosult benne, hogy nagy a baj. „Struccpolitikát folytattam. Egy gyerekkori traumatikus élmény miatt féltem a fogorvostól, mint az ördögtől” – meséli.
A felesége éppen akkoriban, kismamaként járt a Profidentbe kezelésekre dr. Tomka Mórichoz, és maximálisan elégedett volt a kapott szolgáltatással. „Ida többször mondta, hogy nem olyan fekete az ördög, ez a 21. század, egészen más a technológia, mások a módszerek, mint annak idején. Végül nagy nehezen rászántam magam és bejelentkeztem konzultációra, ahova remegő térdekkel mentem el. A számról készített panoráma röntgen elkeserítő képet mutatott. Ami megmaradt, az sem biztos, hogy megmarad, magyarázta Tomka doktor. Kétféle lehetőséget vázolt fel: meghagyják, amit lehet, és arra készítenek fogpótlást. Vagy kihúzzák az összes fogamat, és implantátumokat ültetnek be: négyet alulra, négyet felülre.”
…a teljes fogatlanságon át…
„Akkor még nem tudtam, de a két lehetőség közötti választás szinte nehezebb volt, mint magát a procedúrát végigcsinálni. Hiába hangzott az első verzió, mely szerint meghagyták volna a maradék saját fogaimat, jobban, senki nem tudott garanciát vállalni arra, hogy a sorvadás, fogromlás nem folytatódik. Sőt, a szakmai vélemény szerint ez volt a valószínűbb forgatókönyv.”
Mihálynak nehéz volt elfogadnia a tényt, hogy 44 évesen búcsút kell mondania az összes saját fogának. „Képzeljen el egy társasági embert, aki világéletében szeretett szerepelni. És nem csak a magánéletben, de a munkám során is, hiszen idegenvezetőként dolgozom. De ahogy a cigarettát is egyik napról a másikra tettem le, ugyanúgy most is fejben eldöntöttem, hogy megbarátkozom azzal a gondolattal, hogy nem a saját fogaimmal, hanem egy műfogsorral kell leélnem az életemet. Egyben biztos voltam: nem akartam öt év múlva elölről kezdeni az egészet a maradék fogaimmal.”
A műtét napján 9 órára volt időpontja. „Aznap hajnalban a feleségem vajúdni kezdett – emlékszik vissza. – Öt órakor a szülőszobában voltunk. Hagytam egy üzenetet a Profident telefonján, hogy nem tudok menni, mert szülünk. Végül mindössze negyven perc alatt világra jött a kisfiam, én vágtam el a köldökzsinórt. Fél órán át dajkáltam, aztán elvitték a csecsemőosztályra. A szülésznő mondta, hogy szerinte hívjam vissza a fogászatot, hogy mégis megyek, mert innen engem most így is, úgy is kizavarnak.
Úgyhogy a kórházból egyenesen a rendelőbe mentem, ahol egy üveg jóféle borral és gravírozott borospoharakkal vártak: természetesen nem koccintottunk, de végtelenül meghatott a figyelmességük.”
Az ünneplés helyett a foghúzás-sorozattal Mihály elindult a hosszú és olykor bizony rögös úton, amelynek végén viszont az új, teljes fogsor adta jelentős életminőség-javulás várta. A foghúzást Tomka doktor végezte. Amikor az összes fog kint volt, a doktor összevarrta Mihály ínyét, ő pedig rohant vissza a kórházba a családjához. „Még ebben a fej-, vagy stílusosabban fogvesztett rohanásban is gondolatban azért vállon veregettem magam, hogy én, a végtelenségig dentofóbiás ember idáig jutottam” – nevet.
Mihály tisztában volt vele, hogy esete meglehetősen egyedi, hiszen viszonylag ritka, hogy valakinek az összes fogát ki kell húzni. Elszántsága, kitartása, türelme és leginkább a végeredmény ígérete átsegítette őt az ínygyógyulás időszakán. És végre elérkezett az impantátumok beültetésének pillanata! A műgyökerek helyének kialakítása érdekében végzett csontpótlást és az implantációt dr. Velich Norbert szájsebész végezte. Velich doktor szakmai tapasztalata közel húsz évre tekint vissza, ez idő alatt rendkívüli jártasságra tett szert a bonyolult csontpótló és sinus lift eljárásokban is. A rá mindig jellemző végtelen nyugalom hamar átragadt Mihályra, aki a beavatkozás során végig teljes biztonságban érezte magát. Szinte jobban viselte a műtétet az azt megelőző foghúzásoknál és az érzéstelenítő injekcióknál.
„Azzal tisztában voltam, hogy a műtét után az íny még dolgozik, alakul, változnak a nyomáspontok. De egyéb furcsaságok is történtek a számban: az első napokban olyan érzésem volt, mintha a csont nyomná kifelé az implantátumot. Én ezt úgy képzeltem el, hogy ugye a csont porózus, és belekerült valami, ami nem az, hanem nagy a sűrűsége. Éreztem, ahogy ez a két különböző minőség, a csont és a csavar nekifeszülnek egymásnak; ez egy furcsa, semmihez nem fogható érzés, ami ugyan nem kellemes, de fájdalomnak sem mondanám.”
…a teljes értékű fogsorig
A végleges fogsorhoz lenyomatot akkor vettek, amikor hónapokkal később a fogínyformálás céljából alkalmazott gyógycsavarokat kivették. Ez csak elmesélve ilyen egyszerű, valójában a protézis behelyezését mintavételek és próbák sora előzte meg. Összességében rengeteg munka van Mihály fogsorában, ám elmondása szerint Tomka doktor és asszisztense mindvégig a lehető legnagyobb türelemmel, hozzáértéssel, finom kézzel dolgozott a minél tökéletesebb eredmény érdekében.
„Két hete van a számban az új műfogsor, azóta furcsa boldogságban telnek a napjaim: egyszerre érzem magam cápának és pitbullnak – nevet Mihály. – Egyrészt rengeteg fogam van, másrészt a korábbihoz képest hihetetlen a harapási erőm. Száraz szalámi, kemény zöldalma, bármi jöhet, mindent meg tudok rágni!
A Profidentről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Nomen est omen, mondhatnám közhelyesen. A csapat tagjai egytől-egyig fantasztikusak!
A kezeléssorozat végére mindenki jól ismert, hiszen eleget jártam oda; és mintha mindenki azért lett volna, hogy nekem könnyebb és jobb legyen. A baba persze segített, meglágyította a szíveket, a várandós asszisztenssel is közös téma, összekötő kapocs volt. Ami biztos: a Profidentben valódi értelmet nyer a páciensközpontúság és a családias hangulat. És még valami! Ma már tudom, hogy a korábban oly’ rettegett fogászati kezelések nem félelmetesek, és ami a legfontosabb, hogy egészen új minőséget adnak az életnek!”
