HU

Úton a szép mosoly felé –
egy fogszabályozás krónikája, 5. rész

„Mostantól dokumentálom a változásokat. Mindent, amin keresztülmegyek, ami történik velem, a számban, a lelkemben. Őszintén, leplezés nélkül, minden fontos részletet…  Nem mint fogtechnikus, hanem mint egy fiatal nő, aki végre elindult a felszabadult mosoly felé vezető úton.”

 

A tűzkeresztség - az első aktiválás

Fogtechnikus kollégánk és páciensünk, Vésztői Szilvia naplójába gyűlnek a beírások. Itt a fogszabályozás krónikájának ötödik fejezete!

Ami új, és ami nem

Ami nem új: a fogaim továbbra is fájnak, aszerint, hogy éppen melyik és hogyan, merre mozdul. Van, hogy a teljes fogsoromat érzem, van, hogy két egymás melletti fogat, minden nap mást hoz.
Ami viszont újdonság: átestem a tűzkeresztségen, megvolt az első készülék-beállítás, más néven aktiválás.
A felső fogsorom a tervezettnek megfelelően alakult az elmúlt időszakban, így Szerényi doktornő a felső ívet kicserélte egy vastagabbra. Fönt többek között azon dolgozunk, hogy végül legyen hova lehozni a szájpadlásomban maradt szemfogat. Ehhez a jobb felső hármas fogamat, ami egy ki nem potyogott tejfog, ki kell majd húzni, annak a helyére kerül a feltárandó fog. A művelethez most kezdődtek az előkészületek, a „helycsinálás”: a doktornő egy rugót helyezett a készülékívre a két érintett fogam közé, ami távolítja, tolja szét azokat.
Az alsó fogaim nagyon torlódottak, szorosan állnak, éppen ezért nehezen mozdulnak. Nem azt mondom, hogy nem történt változás az állásukban, de annyi nem, hogy az ívcsere indokolt lett volna az első fogszabályozó-állítás alkalmával. Csalódásként éltem meg, de a doktornő megnyugtatott, hogy a fogszabályozás során nincsenek kőbe vésett szabályok, minden eset más, minden fogsor egyedi.
Tartottam az aktiválástól, de most már tudom, nem kellett volna: cseppet sem volt fájdalmas, legfeljebb kellemetlen, mindössze pici nyomás, feszítés nehezedett a fogaimra, amikor a doktornő kivette az ívet a számból.

Nem akarok ezen rugózni, de…

Az aktiválás maga tényleg sima ügy, ám a fogaimat széttolni hivatott rugó okozott néhány nehéz pillanatot, nem a beavatkozáskor, hanem utána: a behelyezést követően 3-4 napig úgy éreztem, szétrobban a fejem a számban működő feszítő-toló erők hatására. Néhány napig újra csak pépeset tudtam enni: ha belefért, hogy otthon vacakoljak a főzéssel, akkor krumplipürét, de sokszor a munkahelyemre menet beszaladtam egy drogériába és vettem néhány üveg bébiételt; új felismerés, hogy vannak köztük meglepően finomak is. : )
Most már sokkal jobb a helyzet, de azért a rugó kifejtette erő most is érezhetően hat a két érintett fogamra. Így legalább a többit nem érzem, mert az azokra nehezedő nyomás eltörpül emellett.

Úgy harapnék valamit! De nem megy…

A rágás már jól megy, mindent meg tudok enni. Na jó, majdnem mindent. A kedvenc magvaimról, a mogyoróról, manduláról egyelőre teljesen lemondtam, lehet, hogy a kezeléssorozat végéig így is marad, nem merek kockáztatni. Pékáruból sem a legropogósabb, sokmagvas verziót választom. Hús, zöldség, gyümölcs jöhet, de minden, a banánnál keményebb dolgot fel kell vágnom, mert a harapással bajban vagyok. A napokban egy puha sajtburgerrel is megszenvedtem, végül kés-villa lett a vége!

fogszabályozás

Fogkefeforgatásban egyre jobb vagyok!

Mind magabiztosabb és hatékonyabb vagyok a tekintetben is, hogyan tartsam igazán tisztán a fogaimat és a készülékemet.
Nem volt ez mindig így: az első időkben bármit csináltam, sokszor érzetre, de olykor bizony látszatra is koszosak maradtak a fogaim. Akkoriban egy evés utáni fogmosás akár negyedórába is beletellett, érthető hát, hogy kétszer is meggondoltam minden egyes étkezést; így is hányszor, de hányszor átkoztam magamat egy-egy futtában, „csak úgy” bekapott falat után, miközben a készülék alá szorult ételmaradékot próbáltam eltávolítani!
Mostanra sikerült a fogmosás idejét 6-7 percre letornáznom. Kétféle fogkefét használok, egy puha sörtéjűt a fogaim ápolására és egy speciális egycsomós fogkefét a kisebb rések és maga a készülék tisztítására; ezeket egyre ügyesebben forgatom. Ugyanígy, sokat fejlődtem a fogselyem és a fogköztisztító kefék használatában, sőt a szájzuhanyt is kipróbáltam már.

Jövök még!

Legközelebb öt hét múlva jövök újra a Profidentbe kontrollra és az újabb készülék-beállításra. Szívesen jövök: egyrészt mindenben együttműködést vállaltam, leginkább a magam érdekében, és pontosan tudom, hogy mennyire fontos a kontroll, hiszen az aktiválás a kezelés elengedhetetlen része, csak így haladunk előre az úton. Az első ülés nem volt több 15-20 percnél, tehát időt rablónak sem mondanám. Ráadásul a Profidentben mindenki – a recepciósoktól kezdve az asszisztenseken át a doktornőig bezárólag – kedves, barátságos és törődő.
Összefoglalva: ha vannak is nehezebb pillanataim – mert azért vannak –,  a mosolyom töretlen (és soha egy pillanatig NEM takargatom): egyrészt a Profidentnél és dr. Szerényi Máriánál jó kezekben vannak a fogaim, másrészt boldog vagyok és büszke magamra, hogy belevágtam, hogy rajta vagyok az úton, ami lehet, hogy olykor kicsit rögös, de elvisz ahhoz a mosolyhoz, amire mindig is vágytam és amit megérdemlek!

 

Követné Szilviát a felszabadult mosolyhoz vezető úton? Olvassa el naplóbejegyzéseit!

Profident Fogászati Centrum
Hívjon minket!
Kapcsolat