A kivehető készülékek, amiket éjszakainak is szoktak nevezni, igen sokfélék. Céljuk a fogak elrendezése, sorba tétele és az állcsontok megfelelő viszonyának beállítása. Két nagy csoportba sorolhatjuk őket: az első csoportban csak a felső, vagy csak az alsó állcsontokon rögzített lemezek, a másik csoportban, a mindkét állcsontot összekapcsoló bimaxilláris, illetve a funkcionális készülékek tartoznak. 

A lemezek egyszerű, de igen sok problémát megoldani képes készülékek.

Részei: az alaplemez, kapcsok és különböző aktív elemek, mint például a rugók, csavarok és az ív. Az alaplemez anyaga akrilát, mely szigorúan követi a szájpadlás vonalát és pontosan érinti a fogak ínyszéli vonalát.

Az alaplemezt frézeléssel (becsiszolással) tudjuk változtatni. Az alaplemez elülső részének megvastagításával, amit felharaptató sáncnak nevezünk, korrigálhatjuk a mélyharapást. Ha ezt a sáncot ferdesík formájában használjuk, az alsó állcsont (mandibula) előrehelyezését tudjuk megoldani. 

Az alaplemezen találjuk az Adams kapcsokat. Ezek a kapcsok segítenek a fogszabályozót a fogakra rögzíteni. Leggyakrabban az első moláris fogakon („hatosok”) rögzülnek.

A lemezen találjuk még a labiál ívet. Ez az ív a fogak mögött, a fogak előtt fut. Feladata lehet például a frontfogak befelé döntése.

A lemezeket két, vagy akár három részre oszthatja egy, vagy két csavar. Működése közben a fogíveket tágítja, ezzel oldva a fogak torlódását. A csavart egy kulcs segítségével a gyermek, otthon is tudja kezelni, így a kezelés gyors ütemben haladhat. A tágító csavarral ellátott lemezeket első alkalmazója után Schwarz-lemeznek is nevezik. Egy-egy fog mozgatását a lemezbe épített rugókkal is el tudjuk végezni. Formájuk és elhelyezkedésük a mozgatandó fog eltérésétől függ.

A tágító csavarral ellátott lemezeket a fogív szűkítésére is alkalmazhatjuk, természetesen ebben az esetben a maximálisan nyitott állapotban beépített csavart „szűkítjük”. 

A bimaxilláris készülékek szintén kivehető készülékek, de szájba helyezve mindkét állcsontot összefogják. Ezáltal, úgynevezett ortopédiai erőkkel hatva az arckoponya fejlődését, növekedését befolyásolják. Ez azt is jelenti, hogy leghatékonyabban a vegyes fogazati időszakban tudnak hatást kifejteni, hiszen ekkor a legintenzívebb az állcsontok fejlődése. 

Használatuk közben kiküszöbölik a káros izomnyomásokat, helyreállítják a fogakat körülvevő lágyrészek funkcióját. Az optimális környezet biztosításával az állcsontok és a fogazat normális fejlődését biztosítják. A bimaxilláris készülékeknek számtalan típusa létezik.

Elkészítésükhöz a fogazatról és a szájpadról vett minta mellett, szükség van egy viasszal történő speciális harapásrögzítésre is. Ezt nevezzük konstrukciós harapásnak. Ezek segítségével készíti el a technikus a készüléket. 

Az aktívátorok merev, akril blokkok, melyekbe a gyermek beleharap, s egy adott pozícióban rögzíti az állcsontokat. A fogak mozgatását az akril blokk megfelelő becsiszolásával lehet elérni.

Készülhetnek csavarral, vagy különböző kiegészítő rugókkal is. Sokféle fajtájukat a szerzők nevével különböztethetjük meg, mint pl. Andresen, Häupl, Bass, Tensher stb.

Mivel az aktívátorok alaptípusai igen nagy méretűek, sok ortodontus az akril blokk különböző irányú redukálásával újabb és újabb készülékeket konstruált. Ezen változatokat is a szerzők nevei fémjeleznek. Pl. Rehák-féle kétblokkos dinamikus készülék, Klamnt-féle elasztikus nyitott aktivátor, Hasund-féle Hansa készülék, Balters-féle bionator, Twin blokk, Williams maxillátor.

A Fränkel-féle funkciós szabályozó kissé más felépítésű, mint az előzőek. Nagy mérete ellenére, igen kényelmesen hordható készülék. Az orca és a fogak közötti akril pajzs, kis pelotta és az ezeket összekötő drótlemez tartják el a fogaktól a lágyrészek nyomását.

A pitvarlemezek szintén a szájudvarban ülő készülékek. Fő feladatuk a rossz szokásokról való leszoktatás segítése. Mai típusaik, a trénerek már nem akrilátból, hanem speciális keménységű szilikonból készülnek. Igen hatásosak, s egyes típusaik már egész korai gyermekkorban használhatók, különösen az ujjszopó gyermekek kezelését segítik.

A kivehető készülékek sokfélék, és hatásuk is igen sokirányú. Mivel a készülékek biológiai (lágy, szövetkímélő) erőkkel dolgoznak, így az aktív kezelés befejeződése után az eredmény is stabilabb, mint nagyobb erők alkalmazásakor. Mivel többnyire alvás közben kell viselni, a napi életvitelt nem zavarják, tisztításuk egyszerű, szinte alig okoznak kényelmetlenséget. Egyetlen hátrányuk abból adódik, hogy kivehetőek, így mind a szülő, mind a gyermek részéről odafigyelést és önfegyelmet követel viselésük. Hatásukhoz min. 3-4 év hordás szükséges.