Kislány korában nyári munkára jelentkezett egy orvosi rendelőbe. A „látogatás" mindent eldöntött. Azóta semmi más, csakis fogorvos akart lenni Szerényi Mária doktornő, aki a kilencvenes évek vége óta erősíti a Profident csapatát. Születésnapja alkalmából többek közt arról beszélgettünk, miként újul meg napról napra, hogy mosolyával elvarázsolja a fogorvosi székbe ülő gyerekeket.
Interjú Dr. Szerényi Máriával, a Profident gyerekfogszakorvosával
Sokan bizonytalankodnak a pályaválasztáskor, de Dr. Szerényi Mária nem tartozott azok közé, akik a lehetőségek útvesztőjében keresgélnek. „Diákmunkára osztottak be minket a barátnőmmel egy orvosi rendelőbe. Én a fogorvos mellé, ő a gyerekorvoshoz került. Ma én a fogakat gyógyítom, ő a gyerekeket” – meséli Szerényi doktornő, aki azonnal beleszeretett a szakmába, amint bepillantást nyert a fogorvosok mindennapjaiba.
„Azóta is azt gondolom, hogy ez a nekem való munka.”
Gyerekek a középpontban
Az egyetem elvégzése után egy olyan vidéki rendelőben kezdett dolgozni, ahol felnőtteket és gyerekeket is kezelt, de Budapestre kerülve már kifejezetten olyan helyet keresett, ahol kizárólag gyerekekkel foglalkozhatott. „Azokban az időkben még különálló gyerekfogorvosi magánpraxis nemigen létezett, így én is egy állami intézményben gyógyítottam a gyerekeket. Volt, hogy két osztályt elláttam egy délelőtt alatt. Ami nem könnyű, de annál izgalmasabb feladat. Amikor aztán a kilencvenes években egyre másra nyíltak meg a fiatalokra specializálódott magánrendelők, én magam is belevágtam” – mondja a doktornő.
Mivel épp a Profidenttel szemben volt a „birodalma”, Szerényi doktornő igen hamar a kiskörút másik oldalán találta magát. Először csak heti pár alkalommal szabályozta a gyerekek fogait a Profident berkein belül, nemsokára azonban már teljes gőzzel gyógyította a hozzá forduló családok kisebb-nagyobb tagjait.
Szerényi doktornő szerint nincs két egyforma gyerek, így recept sincs arra, mivel lehet a kis pácienseket a székben tartani és rávenni a kezelésre. „Mielőtt rátérünk a lényegre, sokat beszélgetünk, kiderítem, mi az, amiről szívesen mesél nekem a kisgyerek. Általában anyuba, apuba kapaszkodva, ölben ülve kezdünk hozzá a csevegéshez. A legtöbb esetben pár perc múltán már együtt keressük a fognyűvő manókat. Öröm látni, hogy sokszor két-három éves gyerekek fogát is milyen könnyedén be lehet tömni,
ha sikerül cinkos, együttműködő hangulatot kialakítani.
Pedig megy a turbina, a mikromotor, fújjuk a levegőt, szárítjuk, tömjük, várni kell, és mégis megy minden, mint a karikacsapás. Néha még én magam is meglepődöm, milyen egyszerűen. A nagyobbaknál pedig hatnak az észérvek, szerencsére nem kell sokat győzködnöm őket” – meséli a doktornő.
Krimi és palacsinta
Szerényi doktornő a munka végeztével tizenhárom éves nagylányával tölti minden percét. Kedvenc közös időtöltésük a főzés, amiben ha elfáradnak, a híres szakácsok műsoraiból nyernek újra ihletet. Heti rituálénak számít a palacsintasütés, amiben Szerényi doktornő ma már igazi profi. Ha tökéletes kikapcsolódásra vágyik, akkor legtöbbször egy jó bűnügyi regényt vesz magához.
