„Mostantól dokumentálom a változásokat. Mindent, amin keresztülmegyek, ami történik velem, a számban, a lelkemben. Őszintén, leplezés nélkül, minden fontos részletet… Nem mint fogtechnikus, hanem mint egy fiatal nő, aki végre elindult a felszabadult mosoly felé vezető úton.”
Egy kis nosztalgia!
Hú, de rég volt az, amikor Szilvia utoljára hírt adott magáról! De most újra köztünk van, megérkezett a következő bejegyzéssel, ami az eddigieknél távolabb repít vissza az időben – élete legszebb napját tárja elénk.
Újra itt, fogszabályzóval és bizakodóan!
Remélem, jól vannak Önök is és a szeretteik is. Nehéz időket éltünk meg, de a helyzet egyre biztatóbb; most már biztos vagyok abban, hogy vidám és szabad nyarunk lesz!
Fogódzók a nehéz időkben
Önök hogyan vészelték át az elmúlt hónapokat, sőt, több mint egy évet? Nem volt könnyű, igaz? De ha van mibe/kibe kapaszkodni – család, társ, munka, szép emlékek – akkor semmi sem elviselhetetlen.
Szerencsés vagyok: fantasztikus családom van, csodálatos férjem, a munkámat imádom, és ha valami miatt mégis kicsit nyomott a hangulatom, csak előveszem az esküvői albumomat és fellapozom.
Ígéret szép szó…
Utolsó bejegyzésemben megígértem, hogy lesz esküvői mosolyalbumom – és megtartottam az ígéretemet! Mondjuk, azon a csodálatos napon nehéz lett volna nem vidámnak lenni; de úgy, hogy a fogtechnikai laborban készítettem egy kompozit pótlást, ami betöltötte a kettes és ötös fogam között – akkor még! – meglévő űrt, végképp semmi nem gátolt abban, hogy végigmosolyogjam, nevessem azt a napot.
A Nagy Nap
Csodálatos élmény volt! A szülővárosomban, Gyulán tartottuk a lagzit, aminek rövid kivonata: százhúsz vendég, családtagok, barátok; egy megindító szertartás, amire, ha visszagondolok, a mai napig könnybe lábad a szemem; rengeteg isteni fogás, amit a hajnalig tartó ereszd el a hajam bulin táncoltunk le;
és egy fogszabályzót viselő menyasszony, aki azon az éjszakán – és azóta is – a világ legboldogabb emberének érezte magát!
Nászút elnapolva
A nászút még előttünk áll, az esküvőnk után négy nappal már dolgoztunk mindketten, nem voltunk munka híján a laborban azokban a hetekben (sem). Aztán pedig jött a COVID újabb hulláma…
De, ami késik, nem múlik, bepótoljuk! És tudják, ha én megígérek valamit, az úgy is lesz!
És hogy hol tart a fogszabályozó kezelésem?
Egy újabb röntgenfelvételből egyértelműen kiderült, hogy a szájpadlásomban lévő fog meg sem mozdult. Amikor Szerényi doktornő kimondta, hogy ezt bizony fel kell tárni, bevallom, nagyon megijedtem.
Szájsebészeti beavatkozás: nagyobb a füstje, mint a lángja
Nem kellett volna. Dr. Horváth Tibor szájsebész elérzéstelenített, így az égvilágon semmit nem éreztem. Pedig történt ez-az a számban! Tibor felnyitotta a szájpadlásomat, és az ily módon felszabadított fogamra egy apró bracket került. A szájpadlásom összevarrása után két hajszálvékony drót lógott ki: azokkal erősítették a bracketet a fogszabályozó ívhez, hogy ily módon a megfelelő helyre húzzák a fogamat.
Ez az egész sokkal kevésbé volt vészes, mint ahogyan hangzik. Fájdalmat a műtét estéjét leszámítva nem tapasztaltam, rágni tudtam, annyi volt a változás, hogy a nyelvemmel éreztem a drótot. Az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
És vártunk
Tudtam, hogy nem bocsátkozhatunk jóslatokba, a szervezetem majd teszi a dolgát a maga tempójában. Fél év? Több, kevesebb, mire levándorol a szemfogam a fogívbe? Akkor még nem tudtuk. De azzal már akkor tisztában voltam, hogy végül mindennek eljön az ideje; annak is, hogy túlleszek ezen az egészen és szélesen mosolyogva gondolok vissza a fogszabályzóval töltött évekre!
Vissza a jelenbe – spoiler nélkül!
Az, hogy most mi a helyzet, maradjon meglepetés, egy következő bejegyzés tartalma.
Annyit elárulok, hogy jó hírekkel fogok szolgálni! 😊
Vésztői Szilvia
Követné Szilvia fogszabályozó kezelésének korábbi történéseit? Olvassa el naplóbejegyzéseit!
