A halogatás művészetét valamennyien jól ismerjük és sajnos gyakoroljuk is, pedig legtöbbször nagy árat fizetünk érte. Történetünk főszereplője, László – bár alapvetően a cselekvésben hisz – maga is beleesett ebbe a csapdába, amikor fogászati problémái megoldását – félelem és egyéb okok miatt – éveken át elodázta.
Kreutz László, immár számos kezelésen túl, elismeri, hogy kár volt ennyi időt elvesztegetnie: ha korábban fordul szakemberhez, talán egyszerűbb, kevésbé komplex beavatkozásokkal lehetett volna orvosolni a bajt, ráadásul sok keserű gondolatot és nem utolsósorban tetemes költséget is megspórolt volna magának. Most, hogy túl van az egészen, megújult mosollyal, büszkén és boldogan meséli el tanulságos történetét:
Ej, ráérünk arra még!
„Sajnos gyenge fogazatot örököltem, így több fogászati gondom is volt. Összességében a fogaim rossz (és egyre romló) állapota azonban mégsem befolyásolta olyan mértékben az életminőségemet, hogy azonnal szakemberhez forduljak: fájdalmat csak néha éreztem, és nem volt jelentős hatással étkezési szokásaimra és a társadalmi életemre sem. Éppen ezért volt oly könnyű hosszú időn át újabb és újabb kifogásokat találni arra, hogy most éppen miért nem alkalmas; mindig volt valami fontosabb, sürgősebb, mint a fogorvos. Mindeközben viszont a tudat, hogy egy időzített bomba ketyeg a számban, ami bármikor >>robbanhat<<, lelkileg igencsak megviselt. Hiszen az ember tisztában van azzal, hogy előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor nem ússza meg, hogy megoldást keressen, ráadásul sejteni lehet, hogy az idő múlásával mind fájdalmasabb, hosszadalmasabb és költségesebb procedúra vár rá… Ha belegondolunk,
egy ilyen helyzetben teljesen irreális döntés a struccpolitika, a nemcselekvés.
A sors keze
A családom tagjai gyakorlatilag a kezdeti időktől Profident-páciensek; bátyám épp egy fogászati kezeléssorozat kellős közepén tartott, természetesen a Profident szakembereivel. Telefonon beszéltünk és akkor említette, hogy van egy lefoglalt időpontja, amire nem tud elmenni. Abban a minutumban éreztem, hogy eljött az idő, cselekedni kell. Lecsaptam a dátumra, kértem, hogy ne töröltesse azt a recepción, hanem írassa át a nevemre. Ez volt az egészben a legnehezebb, ugyanakkor a legfontosabb pillanat: átlendültem a holtponton és innen már nem volt visszaút!
Első konzultáció – empátiából jeles
Első körben dr. Szura Andráshoz kerültem. Őszinte leszek: bocsánatkéréssel indítottam nála, amiért hagytam, hogy ilyen állapotba kerüljenek a fogaim. Nagyon hálás vagyok, hogy nem marasztalt el, nem tartott kiselőadást, hanem végtelen empátiával és tapintattal fordult felém.
Amint túlestem az állapotfelmérő konzultáción és kézhez kaptam a kezelési tervet – bár tudtam, hogy hosszú út áll előttem –, állandósult bennem a megkönnyebbülés, a felszabadultság érzése.
Foghúzás, fogtömés, fogpótlás, csontpótlás, implantáció – felsorolni nehezebb, mint átesni rajtuk!
Mindenféle fogászati beavatkozáson átestem – még olyanokon is, amelyek nem is léteznek, szoktam mondani viccesen. A már menthetetlenné vált fogaim eltávolításával kezdtünk, majd következett a 8-10 éves tömések, valamint egy régi korona cseréje. A >>rendrakás<< és a gyógyulási idő letelte után sor került az implantációra, amit dr. Horváth Tibor végzett el.
Három menetben összesen hat implantátum beültetését terveztük, de a felső állcsontom elégtelen csontkínálata miatt sinus lift eljárás előzte meg a műveletet. Hogyan éltem meg a csontpótlást? Bevallom, amikor Horváth doktor úr magyarázata alapján vizualizáltam, hogy mi fog történni, a gondolat meglehetősen kínzó volt; maga a tényleges beavatkozás ugyanakkor teljesen fájdalommentes!
Az első beültetésre is rettegve érkeztem. De az a biztonságérzet, amit dr. Horváth Tibor személyiségének, emberséges hozzáállásának és szakmai profizmusának köszönhetően éreztem, mindent felülírt. Egyetlen pillanatra sem hagyott magamra az egészséges mosolyhoz vezető úton.
Gyógyulás implantáció után: sima út a megújult mosolyig
A gyógyulás hónapjai gyorsan elszaladtak és végül eljött a nap, amikor felkerült a pont az i-re, vagyis a végleges cirkónium koronák a behelyezett implantátumokra. Amennyire rossz volt a kiinduló helyzet, amilyen összetett a kezeléssorozat, annyira simán, gond és komplikáció nélkül jutottam el a megújult mosolyomig.
Dicséret a Profidentnek
Laikusként elsősorban az érzéseimre, benyomásaimra tudok támaszkodni, azok alapján tudok véleményt mondani. Az innovatív eljárások alkalmazása, a korszerű felszereltség nagyon fontos tényezők, de napjainkban ezzel már számos fogászat rendelkezik. Viszont a Profident valamennyi munkatársa, akivel kapcsolatba kerültem – recepciósok, asszisztensek és a kezelőorvosaim – maximálisan teljesített abban is, ami az embernek egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben igazán fontos. Minden pillanatban figyeltek rám; gondoskodó, emberközpontú hozzáállásuknak (és persze a nyilvánvaló szakmai profizmusuknak) köszönhetően
az első perctől teljes biztonságban éreztem magam. Ez a legtöbb, amit egy fogászat adhat.
Élet a megújult mosollyal
Merni, lépni, tenni: végül mindig bebizonyosodik, hogy a cselekvés az út! Óriási lökést adott az életemben, hogy rászántam magam a kezelésre, egészen felszabadultam lelkileg; és ehhez még hozzáadódik a kézzelfogható eredmény, a teljesen megváltozott, esztétikus, egészséges fogsorom és ínyem. Sokáig halogattam a dolgot, jóval tovább, mint ameddig az egész procedúra tartott, hiszen a teljes kezeléssorozat a gyógyulási időkkel együtt alig több, mint egy évet vett igénybe. De már nem kesergek ezen.
A lényeg, hogy végül belevágtam, és a legjobbakkal vágtam bele! Boldog vagyok a Profidentben kapott új mosolyommal.”
Érdeklik a szükséges fogászati beavatkozások elodázására leggyakrabban használt ürügyek, mondvacsinált magyarázatok? Egy kattintásnyira van gyűjteményünktől, amelyben nemcsak felsoroljuk a legtöbbször hallott kifogásokat, de azonnal fogást is keresünk – és találunk – rajtuk!
