HU

Úton a szép mosoly felé –
egy fogszabályozás krónikája, 4. rész

„Mostantól dokumentálom a változásokat. Mindent, amin keresztülmegyek, ami történik velem, a számban, a lelkemben. Őszintén, leplezés nélkül, minden fontos részletet…  Nem mint fogtechnikus, hanem mint egy fiatal nő, aki végre elindult a felszabadult mosoly felé vezető úton.”

 

A (meg)szokás hatalma

Új fejezettel bővült fogtechnikus kollégánk és egyben páciensünk, Vésztői Szilvia virtuális fogszabályozás-krónikája. Ezt a részt se hagyják ki!

Nagyon az elején vagyok, de gyűlnek a sikerélmények!

Nem gondoltam volna, hogy szinte könnyebben megszokom a fogszabályzómat, mint egy új frizurát!

Három hete élünk együtt, a készülék és én, és eddig minden sokkal simábban megy annál, mint amire számítottam.

Napról napra könnyebb az étkezés, már nem kell mindent 1×1 cm-es falatkákra vágnom, a nagyobb darabokkal is elboldogulok. Emellett egyre bővül a szalonképesen, tehát publikusan is elfogyasztható ételek listája. Az almába harapás vagy a pizzaszelet foggal tépése még mindig csak álom, de nem szorulok a turmixgépre és feltét is kerülhet a főzelékemre, többé az sem kihívás!
Három hétig gondolni sem mertem a rágózásra, pedig szeretek rágógumit rágni, mert oldja a stresszt, frissen tartja az agyat, segíti a koncentrációt, sőt, ahogy nemrég olvastam, még az arc ráncait is kisimítja! Arról nem beszélve (hogy kicsit szakmázzak is), hogy tisztítja a fogakat. Egy szó, mint száz, rágózni jó! Tegnap aztán, egy kivételesen álmosító napon kiderült, hogy fogszabályzóval sem kell lemondanom erről a szokásomról: élvezettel és legfőképpen, mindenféle kalamajka nélkül elrágtam két drazsét. Vajon a rágó dobott föl annyira vagy a sikerélmény? : )

fogszabályozás

Nagyon az elején vagyok, de gyűlnek a sikerélmények!

Idős emberektől hallottam olykor, ha feleselő, szemtelen gyerekre szóltak rá: „Ne nyelvelj, fiam!” No, hát én mostanság magamat dorgálom ily módon.
Még mindig érzem, ahogy mozognak, változnak a fogaim, eleinte zavart is, hogy szinte napról napra máshol állnak, mint ahol megszoktam őket. Néhány napon át kényszeresen „lökdöstem” őket a nyelvemmel, szinte ellentámasztottam nekik. De aztán volt egy komoly „beszélgetésem” magammal, amikor is tudatosítottam, hogy a vágyott cél érdekében erről sürgősen le kell szoknom: nem dolgozhatok a készülék ellen, mert akkor értelmét veszti az egész. Ma már csak időnként futtatom végig a nyelvemet a fogaimon, megszoktam, sőt örömmel konstatálom, amit amúgy látok is, vagyis, hogy szinte napról napra változik az állásuk.

Álmodni sem mertem volna, hogy ennyire látványos lesz a fejlődés!

A szembeötlő változást bizonyítani is tudom, ugyanis a kezdetektől néhány naponta készítek magamról egy-egy fényképet. És olyankor mindig eszembe jut, hogy korábban azt is nehezen viseltem, ha mások fotóztak; de hogy én valaha „szelfibajnok” leszek, végképp nem gondoltam volna!
Egyre többet és egyre szélesebbeket mosolygok, teljesen megbarátkoztam a fogszabályzó készülékkel. Vidámak a napjaim.

Közeledik az első aktiválás, azután újra jelentkezem.

Vésztői Szilvia

Követné Szilviát a felszabadult mosolyhoz vezető úton? Olvassa el naplóbejegyzéseit!

Profident Fogászati Centrum
Hívjon minket!
Kapcsolat