Úton a szép mosoly felé –
egy fogszabályozás krónikája, 9. rész

„Mostantól dokumentálom a változásokat. Mindent, amin keresztülmegyek, ami történik velem, a számban, a lelkemben. Őszintén, leplezés nélkül, minden fontos részletet…  Nem mint fogtechnikus, hanem mint egy fiatal nő, aki végre elindult a felszabadult mosoly felé vezető úton.”

Megy a huzavona

Hosszabb hallgatás után ismét jelentkezik Szilvia, itt a következő naplóbejegyzés. Vegyék fel újra a krónika fonalát!

Volt, nincs!

Néhány hete búcsút intettem a tejfogamnak, és vele együtt a mellette lévő négyesnek is. A búcsú maga fájdalmas volt, nem könnyű érzés egy, pláne több fogtól megválni – nem véletlen a mondás: Mintha a fogát húznák… –,  de a Dr. Horváth Tibor szájsebész által végzett beavatkozás és a gyógyulási idő szerencsére teljesen fájdalom- és komplikációmentesen zajlott.

A terv, B terv… Minden eshetőségre felkészültünk!

A következő aktiválás 2 hét múlva esedékes, akkor az ívcsere mellett röntgent készít Szerényi doktornő a szájpadlásomról, hogy felmérhesse, elmozdult-e magától az ott rekedt fog a húzással felszabadított helyre. Van erre esély, még ha minimális is. Ha csak pici jele is van annak, hogy a természet teszi a dolgát és a fogam megmozdult, akkor békén hagyjuk és türelemmel kivárjuk, míg magától elindul lefelé.
Ám arra az esetre is kész a forgatókönyv, ha a kisebbfajta csoda nem történik meg. Ez a verzió némiképp izgalmasabb és kevésbé kívánatos. Horváth doktor úr felnyitja a szájpadlásomat, és az ily módon felszabadított fogamra kerül egy apró brekett, „gombocska”, ami majd lehúzza a megfelelő helyre. Komoly és összetett beavatkozásnak ígérkezik, amibe egyelőre belegondolni sem akarok.

Szilvi fogszabalyozas damon q Roma

Így vagy úgy, de lesz esküvői mosolyalbum!

Talán felmerül Önökben a kérdés, hogy akkor most mi van a húzás helyén? Semmi. Pontosabban űr, nem is kicsi, a kettesem és ötösöm között, vagyis a mosolyzónában!
Nem mondom, hogy nem befolyásolja az életemet, mert bár az étkezésemen nem kellett változtatnom és a barátaim, családom társaságában ugyanúgy nevetgélek, de idegenek jelenlétében most megint visszafogottabb vagyok, ami a mosolygást illeti. Nincs ezzel bajom, nem élem meg drámaként, húzni kellett, hát húztunk, ez is a folyamat része, egy lépés a cél felé. Egyetlen dolog aggasztott eleinte, a közelgő esküvőm. De már arra is kitaláltam a megoldást: ha addig nem sikerül lehúzni a hármasomat a szájpadlásomból, akkor a laborban készítek egy műfogat magamnak. Azt akarom, hogy életem legszebb napján életem legmosolygósabb fotói készülhessenek majd rólam!

 

Követné Szilvia fogszabályozó kezelésének további történéseit? Olvassa el naplóbejegyzéseit!