Rendelő, próbaterem, grund: 3 közeg, 1 ember – dr. Horváth Dániel

dr. Horváth Dániel

„Cerebro-manuális” tevékenység az, amikor az agy és kéz összehangolt munkájára van szükség. Ez az először az egyetemen hallott idegen kifejezés csaknem hiánytalanul összefoglalja dr. Horvát Dániel számára a fogorvosi szakma lényegét. Csaknem, ugyanis valami nagyon fontos hiányzik: az, hogy emberekkel foglalkozhat és kamatoztathatja empátiás készségét, érzékenységét. „Ez az a plusz, amivel a fogorvosi szakma hivatássá válik a szememben” – mondja.

Dr. Horváth Dániellel beszélgettünk. 

Gimnázium után rögtön fölvették a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karára, de ha nem így történik, ma már akkor is fogorvostan-hallgató lenne, mert nem adja egykönnyen az álmait, addig küzd, míg meg nem valósítja azokat.

Egyetemi trendek

Sokat látott egyetemi oktatók mondják, és nagyjából igaz is, hogy az első három évben minden lány fogszabályozó orvos vagy gyermekfogorvos akar lenni, és minden fiú szájsebész. Dániellel sem volt ez másként: vonzották a műtétek, a szike, „a véres dolgok olyan orvososnak tűntek”, nevet. Negyedévben aztán minden megváltozott: „Máig nem felejtem, amikor először bejött Windisch Péter professzor úr, és személyiségével, a tudásával, az első néhány mondatával, illetve a szemlélettel, amit képviselt, azonnal megnyert magának és a parodontológiának. (A parodontológia a fogágy, azaz a fogíny és a fogakat rögzítő apparátus betegségeinek megelőzésével és kezelésével foglalkozó fogászati szakterület). Azzal kezdte, hogy

csinálhatunk sok mindent jól, sok mindent rosszul, de ha csak a fogakra koncentrálunk, soha nem lesz komplex képünk sem a szájüregről, sem az emberről.

Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma fogsor – ez egyedi, akárcsak az ujjlenyomat –, ezért minden kezelésnek, minden szájhigiéniás protokollnak egyénre szabottnak kell(ene) lennie. A komplexitáson túl hangsúlyt kap az edukáció, a prevenció – a parodontológusok nem az események után loholnak, hanem elébe mennek azoknak.”
Hosszan és szenvedéllyel beszél a parodontológiáról, az, hogy most mégis az Orális Diagnosztika Tanszéken tölti rezidens éveit és protetika (a foghiányok pótlása) szakvizsgára készül, nem rajta múlott. De nem bánkódik, gőzerővel teszi a dolgát. Több általános medicinával foglalkozó tárgyat felvett, mert vallja, hogy egy diagnózis felállításához komplex háttértudásra (belgyógyászat, immunológia) van szükség.

1, 2, 3…

Már most tudja, hogy nem fog egy szakvizsgánál megállni. A Tanszéken egy ideje rendszeresen végez mikroszkópos gyökérkezeléseket, ebben dr. Csomó Krisztián a mentora. Vallja, hogy a mikroszkóp, ez a „régi találmány a tudomány világában és új eszköz a fogászatban” új dimenziókat nyit a fogorvoslásban; ezért képezi magát elméletben és gyakorlatban egyaránt. A protetika és az endodoncia mellett azért a parodontológia marad az örök szerelem, a területet jellemző szemléletet követi minden kezeléskor.

Maximalizmusban és humorban nem ismer tréfát

Maximalista, mindig 110%-os eredményre törekszik, és addig nem adja fel, amíg azt el nem éri vagy meg nem közelíti. De nem magányos harcos: ha kell, iránymutatást kér a nála rutinosabb kollégáktól, tudja, hogy ettől kevesebb nem, csak több lesz. A legjobbra törekvés, a kitartás, az empátia mellé társul még valami, ami miatt már most sok páciens gondol rá hálával:

a humor, ami a legrövidebb út a félelem és a felszabadultság között.

Makacsságát rossz tulajdonságként említi, pedig csupán arról van szó, hogy ragaszkodik az elveihez, csak olyat tesz, amivel szakmailag és emberileg is azonosulni tud.

Nyitottság és naprakészség

Bár szereti a tapasztalatokon alapuló, kipróbált, már bizonyított módszereket, de ha tanul valami újat, ami gyorsabb, precízebb, jobb minőségű eredményt ad, könnyedén vált. „A fogászatban naprakésznek maradni nagy kihívás, roppant dinamikusan mozdul előre ez a szakterület, mindig van mit tanulni, hová fejlődni, akár fiatal az ember, akár évtizedek óta praktizáló szakorvos.”

Klarinét és focilabda

dr. Horváth Dániel

Tizenhat éve klarinétozik egy fúvós zenekarban, minden héten hazautazik Pápára, mert a péntek este a próbák, a hétvége a fellépések ideje. „Sokfelé hívnak bennünket, a kifejezetten fúvós zenekarra írt művek mellett a könnyedebb darabok sem állnak tőlünk távol, musicaleket, filmzenéket is szívesen adunk elő. Rengeteget utazunk, van testvérzenekarunk Olaszországban és Erdélyben, jártunk már fúvós fesztiválon Kos szigetén, felléptünk Franciaországban, a Felvidéken, idén nyáron pedig Montenegrót célozzuk meg.”

Mint sok fiatal férfinak, a foci is szívügye, „szívesen rúgom a bőrt a haverokkal a grundon, bár nem vagyok valami ügyes, viszont annál lelkesebb”, nevet. „A nagy bulik távol állnak tőlem, de a meccsnézős-sörözős-beszélgetős baráti összejövetelek bármikor jöhetnek, szeretem a jó társaságot, a vidámságot.”