Annyira tartott a fogorvostól, hogy az első konzultációk nem is a fogorvosi székben, hanem a klinika folyosóján zajlottak; mára viszont úgy kéri a következő kezelési időpontot, mintha a fodrászához jelentkezne be.

 

A 46 éves Magyar Sándor nagy utat járt be a Profidenttel, és nem csak a félelem leküzdését illetően. Mostanra talán olvasták a vele készült cikkünket, amelyben meglepő nyíltsággal és mély érzékenységgel beszél fogászati problémáiról, illetve a sikeres kezelés életminőségre gyakorolt pozitív hatásairól.

A vele történteket nem csak ő élte meg csodaként, hanem mi is, itt a Profidentben. Nem véletlen, hogy kezelőorvosa, rendelőnk vezető főorvosa, dr. Gucsi Végh Krisztián is szívesen és részletekbe menően számol be az esetről, ami szerinte számos tanulságot hordoz.

A meggyőzés időszaka

„Sándorral a klinika folyosóján beszélgettem először, mivel a kezelőbe sem mert belépni. De nem a rettegése jelentette a fő nehézséget, hanem a szájában uralkodó állapotok: súlyos fogínysorvadás, lötyögő, mozgó fogak, rengeteg plakk, fogkő… Menthetetlenek voltak a fogai, amit addigra már ő is tudott, hiszen több fogászatot felkeresett és mindenhol erre a megállapításra jutottak a kollégák. Ennek ellenére – immár sokadszor – letaglózta a hír.
Bevallotta, hogy a félelem tartotta vissza attól, hogy jóval korábban megoldást keressen az eleinte még nyilván orvosolható, de az idő múlásával egyre súlyosbodó problémákra. Az első találkozásunk alkalmával azonnal közölte, hogy minél rövidebb idő alatt, és altatásban szeretné a beavatkozást, mind a húzásokat, mind az implantátumok beültetését. Elmagyaráztam neki, hogy ennyi fogat nem tanácsos egyszerre kihúzni; óriási fizikai megterhelésnek tenné ki a szervezetét és az utófájdalmak is elviselhetetlenek lennének. Arra is rámutattam, hogy a rövid időn belül alkalmazott többszöri altatásnak súlyosabb kockázatai vannak, mint a foghúzásnak.
Sándort meglepték ezek az információk; az általa felkeresett fogászatok közül ugyanis nem egy helyen azt ígérték, hogy egy ülésben kihúzzák az összes fogát. Én az ilyen vállalást szakmai felelőtlenségnek tartom, mint ahogyan a rövid időn belüli többszöri altatást is.

A rekonstrukció menete dióhéjban

Sándorral végül erre nem volt szükség: sikerült meggyőznöm, hogy – mintegy „próbaként” – egyetlen húzást megejtsünk helyi érzéstelenítésben. Ahogy kint volt a foga, rögtön mondta, hogy húzzak ki még egyet, mert nem érzett semmi kellemetlenséget.
Gyorsan gyógyult, az átlagosnál jobban regenerálódott, úgyhogy viszonylag rövid időn belül kihúztuk az összes fogát, a bal alsó hetest kivéve, amit a gyógyulási időszakra hagytunk meg, hogy legyen, ami tartja az ideiglenes fogsort. Az implantálást kiváló kollégám, dr. Velich Norbert végezte, fájdalom és komplikációk nélkül zajlott az is. A gyógyulási idő letelével a négy implantátumra felkerült a végleges stéges fogsor, amit Sándor ragyogó arccal, örömtől könnyes szemmel konstatált.

stéges fogpótlás

A tartós eredményhez mindenki kell: igen, a páciens is!

Sándor nagy utat járt be: határozott, ám szakmailag vállalhatatlan elképzelésekkel és igényekkel érkezett, de a beszélgetések hatására hamar együttműködővé vált. Megértette az utógondozás, a rendszeres kontroll fontosságát is. Ami tényleg elengedhetetlen, és nem pusztán a garancia miatt, sőt! A páciens elemi érdeke, hogy a kialakított állapot minél tovább, akár élete végéig kitartson. Mi szakemberek a maximumot nyújtjuk, de ugyanígy a betegtől is elvárjuk, hogy a tartós eredményért ő is megtegye, amit csak tud.
Sokszor elmondom: nekünk, orvosoknak nagyon fontos az Ön foga, de igazából Önnek kell, hogy a legfontosabb legyen!”

 

Érdekli Sándor beszámolója arról, hogy mekkora utat járt be a Profidenttel, illetve hogy hogyan és milyen mértékben javult az életminősége a sikeres kezelésnek köszönhetően?

ITT megtalálja a vele készült cikkünket!