Annyira tartott a fogorvostól, hogy az első konzultációk nem is a fogorvosi székben, hanem a klinika folyosóján zajlottak; mára viszont úgy kéri a következő kezelési időpontot, mintha a fodrászához jelentkezne be.
A 46 éves Magyar Sándor nagy utat járt be a Profidenttel, és nem csak a félelem leküzdését illetően. Mostanra talán olvasták a vele készült cikkünket, amelyben meglepő nyíltsággal és mély érzékenységgel beszél fogászati problémáiról, illetve a sikeres kezelés életminőségre gyakorolt pozitív hatásairól.
A vele történteket nem csak ő élte meg csodaként, hanem mi is, itt a Profidentben. Nem véletlen, hogy kezelőorvosa, rendelőnk vezető főorvosa, dr. Gucsi Végh Krisztián is szívesen és részletekbe menően számol be az esetről, ami szerinte számos tanulságot hordoz.
A meggyőzés időszaka
„Sándorral a klinika folyosóján beszélgettem először, mivel a kezelőbe sem mert belépni. De nem a rettegése jelentette a fő nehézséget, hanem a szájában uralkodó állapotok: súlyos fogínysorvadás, lötyögő, mozgó fogak, rengeteg plakk, fogkő… Menthetetlenek voltak a fogai, amit addigra már ő is tudott, hiszen több fogászatot felkeresett és mindenhol erre a megállapításra jutottak a kollégák. Ennek ellenére – immár sokadszor – letaglózta a hír.
Bevallotta, hogy a félelem tartotta vissza attól, hogy jóval korábban megoldást keressen az eleinte még nyilván orvosolható, de az idő múlásával egyre súlyosbodó problémákra. Az első találkozásunk alkalmával azonnal közölte, hogy minél rövidebb idő alatt, és altatásban szeretné a beavatkozást, mind a húzásokat, mind az implantátumok beültetését. Elmagyaráztam neki, hogy ennyi fogat nem tanácsos egyszerre kihúzni; óriási fizikai megterhelésnek tenné ki a szervezetét és az utófájdalmak is elviselhetetlenek lennének. Arra is rámutattam, hogy a rövid időn belül alkalmazott többszöri altatásnak súlyosabb kockázatai vannak, mint a foghúzásnak.
Sándort meglepték ezek az információk; az általa felkeresett fogászatok közül ugyanis nem egy helyen azt ígérték, hogy egy ülésben kihúzzák az összes fogát. Én az ilyen vállalást szakmai felelőtlenségnek tartom, mint ahogyan a rövid időn belüli többszöri altatást is.
Mi kihúzzuk a félelem méregfogát!
Nem is gondolnák, mennyire gyakori probléma az, hogy a fogászattól való félelem, majd az egyre súlyosbodó állapot miatt kialakuló szégyenérzet visszatartja a pácienst attól, hogy szakemberhez forduljon; pedig a halogatott kezelések következményeként végül menthetetlenné válhat akár a teljes fogsor. Szerencsére az implantációs eljárások ilyenkor is megoldásra vezetnek, ám nagy bátorságot igényel, hogy az ilyen emberek a saját korlátaikat ledöntve megtegyék az első lépést a fogászat felé. Ezt a félelemet mi megértjük a Profidentben, és a szakmaiságon túl nagy hangsúlyt helyezünk a feszültség oldására is. Ha a páciens igényli, akkor például – a konzultációt követően – személyes, oldott hangulatú beszélgetésben tehetik fel kérdéseiket szakkonzulenseinknek. Tapasztalataink szerint ilyenkor még felszínre kerülhetnek olyan kétségek, félelmek, amelyeket szívesebben beszélnek meg a páciensek a fogorvosi szoba falain kívül.
A rekonstrukció menete dióhéjban
Sándorral végül erre nem volt szükség: sikerült meggyőznöm, hogy – mintegy „próbaként” – egyetlen húzást megejtsünk helyi érzéstelenítésben. Ahogy kint volt a foga, rögtön mondta, hogy húzzak ki még egyet, mert nem érzett semmi kellemetlenséget.
Gyorsan gyógyult, az átlagosnál jobban regenerálódott, úgyhogy viszonylag rövid időn belül kihúztuk az összes fogát, a bal alsó hetest kivéve, amit a gyógyulási időszakra hagytunk meg, hogy legyen, ami tartja az ideiglenes fogsort. Az implantálást kiváló kollégám, dr. Velich Norbert végezte, fájdalom és komplikációk nélkül zajlott az is. A gyógyulási idő letelével a négy implantátumra felkerült a végleges stéges fogsor, amit Sándor ragyogó arccal, örömtől könnyes szemmel konstatált.
A tartós eredményhez mindenki kell: igen, a páciens is!
Sándor nagy utat járt be: határozott, ám szakmailag vállalhatatlan elképzelésekkel és igényekkel érkezett, de a beszélgetések hatására hamar együttműködővé vált. Megértette az utógondozás, a rendszeres kontroll fontosságát is. Ami tényleg elengedhetetlen, és nem pusztán a garancia miatt, sőt! A páciens elemi érdeke, hogy a kialakított állapot minél tovább, akár élete végéig kitartson. Mi szakemberek a maximumot nyújtjuk, de ugyanígy a betegtől is elvárjuk, hogy a tartós eredményért ő is megtegye, amit csak tud.
Sokszor elmondom: nekünk, orvosoknak nagyon fontos az Ön foga, de igazából Önnek kell, hogy a legfontosabb legyen!”
De mi az a stéges fogpótlás, más néven overdenture?
Akkor döntünk a stéges fogpótlás mellett, amikor az oldalsó zónában nem elegendő a csont mennyisége, ám a páciens valamilyen ok miatt nem vállalja a csontpótló eljárás alkalmazását. Korlátoz minket, hogy ott fut egy ideg, ami fölött kívánatos olyan 11 milliméternyi csontmennyiség. Ugyanígy az ottani csontszakasz szélessége is fontos; ha ez elégtelen, nem tudunk implantátumot beültetni, mert megsértenénk az ideget.
Az áll tájékán már nem fut ideg, így oda optimális esetben, fiatalabb vagy középkorú embereknél gond nélkül beültethető négy implantátum, amit aztán egy speciálisan megfrézelt fém elemmel összefogunk. Erre az úgynevezett stégre erősítjük a kivehető fogsort, ami a rögzítő elemeknek köszönhetően teljesen feszesen illeszkedik. A rögzítő elemek idővel kopnak, de cserélhetők, így a fogsor mit sem veszít stabilitásából.
A négy implantátumra csavarozott stég eltávolítható, ami lehetővé teszi nem csak a fém elem, de az azt tartó implantátumok időnkénti kitisztítását – ezt a műveletet rendelői körülmények között évente el is végezzük. A fogsort naponta háromszor kb. 3 percre kell a páciensnek kivennie tisztítás céljából; vagyis, ha úgy szeretné, akár a legközelebbi hozzátartozói előtt is eltitkolhatja a fogpótlását.
Érdekli Sándor beszámolója arról, hogy mekkora utat járt be a Profidenttel, illetve hogy hogyan és milyen mértékben javult az életminősége a sikeres kezelésnek köszönhetően?
