Imádta a matematikát, a fizikát és a kémiát, nem csoda hát, hogy a gimnázium után a Műszaki Egyetem vegyészmérnök szakára jelentkezett. Ám egy szemeszter alatt ráébredt, hogy nem ez az ő útja, úgyhogy az első év végén búcsút intett a kémcsöveknek, és átjelentkezett a Semmelweis Egyetem Fogorvosi Karára.
Így kezdődik Csomó Krisztián fogorvos szakmai életútja.
Miért pont a fogászat?
„A fogorvosi szakmában megtaláltam mindazt, ami fontos számomra: az alkotást, a gyógyítást, a változatosságot: hiszen nem pusztán manuális készségekkel kell bírnunk, de otthon kell lennünk a diagnosztikában és a farmakológiában, valamint az emberi lélek rejtelmeit is ismernünk kell – mondja. És van még valami:
a fogászat területén az orvos a páciensek jelentős részével több évre szóló, akár egész életen át tartó együttműködést tud kialakítani, hiszen a fogazat folyamatos kontrollja, karbantartása hosszútávú kapcsolatot feltételez.”
Az a bizonyos górcső…
Krisztián először a Semmelweis Egyetem Fej-nyaksebészeti Klinikán dolgozott, ahol komoly rutinra tett szert szájsebészeti műtétekben; később az Orális Diagnosztikai Tanszékre került, és ott, a konzerváló fogászat és fogpótlástan területén találta meg azt, amit valójában keresett. A mai napig vallja, hogy ez az ország egyik legjobb képzőhelye, melynek attribútuma a Profidentet is jellemző maximalizmus és a támogató szakmai közeg.
Már a PhD-képzés alatt több kutatásban vett részt neves kutatók oldalán, volt lehetősége a mikroszkóp használatának elsajátítására. „A mikroszkópos munkába nagyon bele tudok veszni – mondja. Az agynak, szemnek nehéz megszokni a mikroszkópot, az első néhány hónapban van egy állandó hányingere az embernek, rendszeresen szünetet kell tartania, hogy kiszellőztesse a fejét. De aztán ennek is megtanultam a módját.
Rájöttem például, hogy kialvatlanul, komoly felsőtesti edzés vagy fizikai munka után nem lehet precíz munkát végezni. Sőt, a koffeinnel is csínján kell bánni munkanapokon, ilyenkor nem lehet »zizegni«.”
Az ez idő alatt szerzett rutint a mai napig hasznosítja, különösen amióta elvégezte a mikroszkopikus fogászati műtétekhez szükséges, igen intenzív szakmai képzést; így már szabad az út a mikroszkópos kezelések (szájüregi ciszták eltávolítása, gyökérkezelések) előtt – szerinte úgyis ez, illetve a digitalizáció jelenti a szakma jövőjét.
Menteni a menthetetlennek ítéltet
Közel áll hozzá az esztétikai fogászat, mert annak eszközeivel óriásit lehet lendíteni a páciens életminőségén. Jelentős rutinnal bír a gyökérkezelésekben, e terület szintén komoly, látványos sikerélményekre ad lehetőséget. „Jó pár olyan esetem volt, amit menthetetlennek ítélt a kezelőorvos, és engem is úgy beszélt rá, hogy húzás előtt gyökérkezeljem a fogat; aztán, legnagyobb meglepetésünkre, a gyökér körüli elváltozás teljesen meggyógyult, a radiológiai vizsgálat is azt mutatta, hogy a gyulladás megszűnt, és végül megmenekült a fog, nem kellett kihúzni.”
A szakmában mindig tökéletességre törekszik, legyen szó egy híd lecsiszolásáról vagy bonyolult fogmegtartó kezelésekről. Számára nincs fontos és kevésbé fontos eset.
„Az ember vagy megtesz mindent azért, hogy jó legyen, amit csinál, vagy nem is érdemes belekezdenie.”
A fogorvostól való félelem mint szakdolgozati téma
A páciensek félelmét mélyen átérzi. Olyannyira foglalkoztatja a jelenség, hogy a pszichológia szakon, amit levelező képzés keretében végez, a fogászattól való félelem témában írja a szakdolgozatát.
Ez amúgy egy sok kérdést felvető témakör: miért van az, hogy már az egészen pici gyerekek, akiknél még nincs realitása a félelemnek, rettegnek a fogorvostól? „Megfigyelték, megfigyeltem, hogy a fogászati beavatkozással nagyon sok gyerek eleve negatív dolgot asszociál. Amikor az ember megpróbál rákérdezni, hogy kihámozza a félelem okát, a legtöbbször kiderül, hogy ez felülről jön, az idősebb testvértől, szülőtől: »jaj mert a bátyám, jaj mert az apu…hogy hát ők nagyon nem szeretnek odajárni….«. De mondok mást is: ahogy belépnek a fogászatra, sokan akaratlanul elkezdenek szorongani; a váróteremben aztán tetőfokára hág a feszültség, és a gyerekek ezt nagyon érzik és a magukévá teszik. Fontos arra törekedni, hogy az elején megteremtsük, majd a kezelés során fenn is tartsuk a nyugodt légkört, mert az kihat a következő találkozásokra is. Ennek sikere rajtunk, orvosokon nagyban múlik.”
Jövőkép
„Hogy miben szeretnék még fejlődni? Folyamatosan és mindenben. Fejlődik a technika, csak az, hogy lépést tartsunk az újabbnál újabb, egyre hatékonyabb és kíméletesebb módszerekkel, már az hatalmas dolog. Nem lehet hátradőlni, lazítani: egy öt évvel ezelőtti tudással ma már képtelenség teljes értékű munkát végezni.”
Család, sport, könyvek
Magánéletét féléves kislánya, a szintén fogorvos felesége, valamint egy hiperaktív Jack Russel terrier tölti ki. „Nem csak kitöltik; ők töltenek fel.” No meg a sport és az olvasás. „A tömegközlekedést nem lehet máshogy elviselni, mint egy jó könyvbe temetkezve. És olyankor nem a szakkönyvekhez, hanem szépirodalmi alkotásokhoz nyúlok.”
